Eszméletlen nehezen veszem rá magam, hogy írjak. Magam előtt is szégyellem, hogy ebbe belehúzott, hogy hagytam magam a millió vészcsengő ellenére. Hiába ordítottak a barátaim, az anyám, és hiába szirénázott bennem a lelkem, nem hallgattam senkire, mert én végre szerelmes vagyok, megfogtam az Isten lábát. A legjobbkor jött ugyanis, álmaim munkahelyéről rúgtak ki (engem????) előtte másfél hónappal. Rohadtul szomorú voltam, bár így utólag a mostani állapothoz képest, ez azt hiszem csak a töredéke volt. Nem is tudtam eddig milyen a mély szomorúság. 

Mondják, hogy olyan ez, mint a heroin és én éppen lejövök róla, na igen, de tegnap megint hagytam magam "belőni", hiába tisztultam már annyira szépen... 

Aki ismeri a nárcizmust, tudja, miről írok, miről beszélek, aki nem, annak álljon itt egy összefoglaló arról, hogy mi a szarral állunk szemben, amiről azt hisszük, hogy "nem ilyen nincs, mi vagyunk a világ legszerencsésebb emberei". 

A nárcisztikus szociopata

Általános értelemben a személyiségzavar olyan egészségtelen és merev gondolkodási és viselkedési mintákra utal, amelyek gátolják a társadalmi, a munkahelyi és az iskolai rendszerben történő működést.

A személyiségzavarokkal küzdő emberek többsége nem veszi észre, hogy problémája van, és másokat hibáztat azokért a következményekért, amelyeket maguk okoztak.

Ezen felül az alábbi jellemzők közül minimum ötnek jelen kell lennie a hivatalos diagnózishoz:

• hatalmas önértékeléssel rendelkezik (eltúlozza az eredményeit és képességeit), (PIPA)
  korlátlan hatalomról, a sikerről, hatalmas fizikai vonzerőről és a szerelemről szóló ábrándokat kergetnek,
  úgy véli, hogy különleges vagy magas státuszú, és csak hasonló emberek érthetik meg, vagy csak azokkal az emberekkel (vagy intézményekkel) kell társulnia, (PIPA)
  túlzott csodálatra van szüksége, (PIPA)
  elvárja, hogy kitüntetett bánásmódban részesüljön, (PIPA)
  más embereket használ ki személyes céljai elérésére, (PIPA)
  hiányzik az empátia mások igényei és érzései iránt, (PIPA)
  irigyel másokat, vagy úgy gondolja, hogy mások irigylik őt, (PIPA)
  arrogáns viselkedéssel és hozzáállással rendelkezik. (PIPA)
  
  

Néhány példa:

a kritika kezelésének nehézsége (semmilyen kritikát nem bírt elviselni, azokra azonnal bántással, sértegetéssel, bántalmazással reagált) 
könnyen türelmetlenné vagy dühössé válhatnak, ha úgy gondolják, hogy nem megfelelően bánnak velük (ohhh, mindig mindenkoron alárendeltségből kellett hozzászólnom, nem voltunk egyenrangúak)
könnyen megsérülhetnek, és problémáik lehetnek az emberi kapcsolatokkal (mindenki fasszopó, mindenki köcsög, mindenki szemét, mindenki rosszat akar, az legfőképp, aki szereti!)
lekicsinyíti mások személének fontosságát, vagy haraggal reagál, hogy fölényes helyzetbe kerüljön (nem érek semmit, senki vagyok, hányszor megkaptam)
nehezen tudják viselkedésüket és érzelmeiket szabályozni (nem nehezen, sehogy!!!!) 
nehézségeik vannak a változásokhoz való alkalmazkodásban és a stressz kezelésében (idegbeteg minden helyzetben!)
depresszióssá válhatnak, ha elmaradnak attól, amit ideálisnak éreznek (de a legkisebb dolgok is ilyenek, nem nyert a kaparós sorsjegyen, órákig képe volt dühöngeni, hogy dögöljön meg mindenki...)
titokban bizonytalannak, kiszolgáltatottnak és megalázottnak érzik magukat, törékeny önértékelésük van (néha beengedett ebbe a titkos helyre, ettől pedig még empatikusabb lettem, de valószínűleg ezzel is csak manipulált)

Honnan tudod, hogy egy nárcisztikus szociopatával van dolgod?
A következő jellemzők listája hasznos lehet:

• folyamatosan azt érezteti veled, hogy te vagy a probléma, és nem ő maga (Sose hibázik, csak te vagy a hibás, te baszod fel, miattad ideges, DEHOGY!!!!) 
  állandóan negatív kritikával illet vagy azzal büntet téged, hogy nem szól hozzád (hát igen, kb egy héten belül voltam kurva, ribanc, dagadt, sovány, undorító... ez az egyik legnehezebb volt számomra, hogy aki "ennyire szeret", hogyan képes ennyire mocskosul beszélni rólad) 
  Nem vállal felelősséget a hibáiért, a sértésekért, melyeket rád zúdít (TE VÁLTOD KI! MAGAMTÓL SOSE MONDANÁM! BASZKI?????) 
  különlegesnek érzi magát, állandóan bókokra van szüksége, melyeket ki is harcol magának (minden másodpercben dicsérni, csodálni, magasztalni kell, ami egy ideig nem baj, de ha elvárás, akkor egy idő után nagyon fura, miközben te a mások oldalon, a legundorítóbb senki vagy a világon és örülj, hogy szóba áll veled. 
  minden figyelme rád irányul, majd ok nélkül visszavonul és nem törődik veled (KONTROLL ALATT TART!!! de neked semmi közöd, hogy ő mit csinál...) 

Ha eddig elolvastad, és még nem volt dolgod nárcival, tuti azt mondod, de ki akar egy ilyen kapcsolatban részt venni? Ki akarja, hogy folyton bántsák? Reális, de a nárcisztikus úgy cuppan rá az empatára, mint Jóska bácsi korán reggel a tüskére. 

Sajnos a nárcisztikus szociopaták nagyon jól felismerik azokat az embereket, akiket könnyen fel lehet használni a manipulációjukhoz. Felismerik, hogy ki az, akinek elnyerték a bizalmát. Tudják, hogy mindig lesz mentség a viselkedésükre, mivel a jóhiszemű emberek másokban is a jót akarják látni. Ez azonban megnehezíti a tisztánlátást. Azt akarjuk hinni, hogy ez az ember, akit ismerünk, olyan jó, mint amilyennek látszik, annak ellenére, hogy érezzük, mindez túl jónak tűnik, hogy igaz legyen. 

Nálunk ez úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Szerelem első látásra, brutális rózsaszín köd, kibaszott jó szex. Jött a LOVE-BOMBING!

Párkapcsolatokban az idealizálás mechanizmusának köszönhető a “love-bombing” jelensége is megjelenhet: a nárcisztikus személy szerelmével, csodálatával halmozza el a másik felet, rajongása miatt gyakran gyorsan felpörögnek az események (pl.: rövid időn belül összeköltözés, házasság). 

Mi sülve-főve együtt voltunk, megetetett a droggal, szépen rászoktatott, függővé tett, a markába kerültem néhány hónapon belül és nem volt visszaút. Amúgy, hogy nárci, azt viszonylag hamar felismertem, alig volt egy hónap. Akkor kőkeményen meghúztam a határaim, egy hétig nem is találkoztunk, de már akkor függő voltam és a közönyével kurva jól manipulált... na nehogy már ennek se kelljek? 

Szóval amikor felismertem, akkor emlékszem leültünk kávézni. Sírt. Ki volt borulva, elmesélte a gyerekkorát, mennyit bántották, dobálták, milyen abúzus érte. Könyörgött, hogy segítsek... Erre mit tettem, neki álltam az általam ismert imaginációs technikákkal a mélyre ásni, gyógyítani... Éjszakákat voltam fent vele, annak ellenére, hogy mindennap hajnalban kelek, nem érdekelt, én most meg fogom menteni, ha beledöglök is! Végül majdnem beledöglöttem.... Öt napja ott voltam a káddal, a pengékkel... és komolyan gondoltam... aztán mégiscsak megszólalt bennem valami, hogy ezt nem, nem csinálom... erős vagyok, a kurva életbe, ki fogok ebből jönni, ettől szarabb úgyse lehet az életben semmi. Borzasztóan hangzik, de a gyász sem vitt mélyebbre ennél, pedig sajnos veszítettem el nagyon fontos személyeket. De azt fel tudod dolgozni, el tudod idővel engedni. Itt nem tudod! Sóvárogsz a kibaszott drog után. Elvonási tüneteid vannak.  Nem bebeszéled! Pontosan ugyanaz az addikció megy végbe benned, mint amikor jössz le a herkáról. (Nem próbáltam, de ez alapján kibaszott szar lehet.) 

Szóval, hol tartok most? Próbáltam no kontaktolni, de nem mertem, akartam tudni, hogy mikor hiányzom neki, mikor keres. Azt hiszem az elmúlt éjszakáig én még mindig tagadtam magamban, hogy nárcisztikus. Védtem bassza meg, annak ellenére, hogy három hete új nője van. Képes lettem volna elnézni. Szerdán még zokogtam, könyörögtem egy kis szeretetért... 

Azóta alig beszéltünk, jól voltam, kezdtem visszatérni, aztán múlt éjjel nem tudom, hogy történt, de úgy tűnik, nekem újabb és újabb bizonyítékok kellenek, hogy ő tényleg nárci.

Felhívott este 10-kor és 3 óráig vagyis 5 órán keresztül szívott. Gyönyörűen felépítette. Hiányzom, függ tőlem, sokszor gondol rám, és arról próbált meggyőzni, hogy neki könnyebb, ha 3-4 naponta beszélünk, mert neki szüksege van rá hogy biztonságban tudjon (már tudtam ezt amúgy külső szemmel nézni és beazonosítani a miérteket). 

Aztán jött a szokásos szexuális kérés (hiába van barátnője, engem kér, hogy húzzam fel telefonon, hagyj verje ki), na itt elszabadult a pokol mert visszautasítottam, na ekkor jött nagyon durván a bántalmazás: dagadt, öreg, vén kurva vagyok, aki nem kell senkinek és nemhogy örülnék, hogy ennyit is kapok belőle, ezt kiváltságnak kéne érezzem.... 

Ez a szakasz kb. egy órát tartott, eszméletlen mennyiségű bántással. Tíz másodpercenként hangzott el a kurva és a fasszopó es az ótvar.... nem bírtam tovább, belementem. Kiverte kétszer, az az egy óra bűbájos volt.

A vígjáték: hánynom kell, undorodom.... azt mondta: én teszem őt szexfüggővé, én vagyok az undorító és megkér, hogy ha legközelebb ilyen van, hogy ő erre akar rávenni, utasítsam el. Mondom neki, most is ez történt, és én voltam az ótvar öreg kurva, aki nem kell senkinek...

Ezután bejelentette hogy a nővel utazgatni fognak, 2 hét múlva mennek Párizsba, aztán Indiába stb és hogy megfogta az Isten lábát és örül, hogy végre megszabadult tőlem. Leraktam és tiltottam mindenhonnan. Itt tartok. 

Délelőtt szarul voltam megint, lerántott, de most elmegyek sétálok egyet, hátha színes lesz a világom újra. 

Örülnék, ha írnátok, mert akkor én is folytatom! :)